Izidora (Petrichevich-Horváth Ida Bethlen Miklósné 1836-1877): Debrek, oktober 25-én 1863.

 
Mily szép kis lak, - s mennyi költészet van benne!
Kegyesen néz reá a boldogság tündére,
Eddig azt hittem, csak búban  van költészet,
Nem tudtam, hogy a boldogságban is lehet.

Látom hogy csalódtam, s olyan boldog vagyok,
Ugy érzem sirnom kell… és még is mosolygok,
Mosolygok tenéked, szelid kis barátném,
S elmerengek mélyen szivednek gyönyörén.

Arczodra van irva az a nagy boldogság,
Mely férjednek üdvet, - és néked mennyet ád,
Szerelem a világ e világossága
Földerit mindent itt itt van a hazája!

Mérhetetlen tenger legyen szerelmetek,
Melyben a boldogság gyöngyei teremnek,
S úgy legyen az mindig! Hogy is változhatnék?
Ily boldogság vesztén, sirna maga az ég!

Mosolyogj hát tovább, barátnőm, testvérem,
S legyen jó emlékben nálatok itt létem,
Mert hálás vagyok én… mint a kigyógyult vak,
Látva hogy nem mese – megörvend a napnak.

Ugy én is! Ájtattal nézlek benneteket,
Kik a boldogsággal frigyet kötöttetek.
S mily különös!itt a természet is kedvez,
Még a szél sem zug, sem fu – csak úgy lengedez.

Talán tündér regét mesél, szépnél szebbet,
Melyet napkeleten szárnyaira felvett?
Azt mondják, hogy ősz van - ah de én nem érzem,
Hisz itt tavasz fényben ragyog a szerelem!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1866-dik évre. II-dik évi folyam. Kolozsvár, 1866.

Isidora (Petrichevich-Horváth Ida Bethlen Miklósné 1836-1877): Nem derülhet ki világom

 
Mért követi nyarat a tél?
Mért némul el a madár dal?
A szív  m i é r t  és  m i t ő l  fél?
Hogy érzelme habként elhal!
Derülhetne-e világom?

Tudod-e mi az az átok?
„Mulandóság… mulandóság…
S bár mint sirok s int sohajtok
Nem változik meg a világ…
Nem derülhet ki világom!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre. I-ső évi folyam. Kolozsvár, 1865.

Izidora (Petrichevich-Horváth Ida Bethlen Miklósné 1836-1877): Mikor imádkozom

 
Ha dicső gondolat, elragad lelkesit,
Ha e gondolat, fölemel és üdvözit,
Kigúnyolnak akkor… de én csak hallgatom,
Ki felfogni nem birt – azért imádkozom.

Ha hütlenül hagyna el, ifjam… kedvesem
S legjobb barátnőm nem vigasztalna engem,
Hogy ha panasz nélkül viselem fájdalmam,
Oh bizonnyal akkor, - akkor imádkozom.

És midőn a halál nem kiméli őket,
Kiket jobb szeretünk mint saját éltünket,
S a csapást csendesen, - békével türöm én,
Ekkor imádkozom – s ez imádság erény!

Ha sötét felhők elboritják az eget,
Ha félünk, rettegünk a drága hon felett,
Ha nyomasztó bár a lég… gyötörnek – s kinlódunk,
De hitünkben erőnk, -- ekkor imádkozunk!

Bár mily csapás érjen, - bár it mérjen reánk,
A csapás, mellyel sújtál – nem a mi hibánk,
Nyugodjunk meg legen a te akaratod,
Ennél igazabban nem imádkozhatunk!!

Forrás: Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre. I-ső évi folyam. Kolozsvár, 1865.

Izidora (Petrichevich-Horváth Ida Bethlen Miklósné 1836-1877): Szemed…

 
Szemed ékesszóló nagyon -
Beszél szépen, magasztoson…
Oly lelkesen mesél nekem,
S a mit mesél, már elhiszem.

Édes mese… tündér rege -
S még is  v a l ó  a szerelme…
Mesélj, mesélj tovább nekem,
Én szerelmem, én életem!...

Forrás: Gombostű-naptár  hölgyek számára. Szerkeszti: HAJNALKA. Ötödik évfolyam. Pest, 1867. Emich Gusztáv kiadványa.

Izidora (Petrichevich-Horváth Ida Bethlen Miklósné 1836-1877): Mint szeretném…

 

Mint szeretném tudni, mit álmodtál -
Midőn elhaladtam ablakodnál;
Azt álmodtad-e, közel a tavasz?
S minden virág csak neked illatoz?
Vagy hogy megnyílt a ragyogó kék ég,
És a mennyi angyal, mind érted ég…
Vagy galambok szállottak válladra,
Üdvöt és békét hozva számodra?
Vagy tán egy rózsafelhő repedt meg.
És szellemek súgták: hogy  s z e r e t l e k.

… Közel-létem ha ily álmokat hoz,
Ott feledem nálad hű lelkemet,
Hogy mindig álmodozz.

Forrás: Gombostű-naptár  hölgyek számára. Szerkeszti: HAJNALKA. Ötödik évfolyam. Pest, 1867. Emich Gusztáv kiadványa.