Mohari Margit (20. sz.): Miért

Miért dobtál a földre, Isten,
Ha nincs mit mondanom?
Miért neveltél bő reményen,
Ha meddőn álmodom?

Száraz vagyok, miként a vén fa:
Jaj, nincsen rajta húr!
Ha bánat-ág nyirettyűz rajta,
Hangja nyögésbe fúl.

Szívemen ég egy volt világnak
Húnyt napja. Egemen
Most is új fények nyiladoznak
És tettre-kész kezem.

Egy ó aranykor gyermekét mért
Dobtál romok közé?
Mért nyujtottál, kit senki sem kért,
Kart csüggedtek felé?

Miért fakad szívemben álom
S mért zengsz bennem Magad,
Ha váltó szó nem nyílhat számon
S minden álom marad.

Forrás: Új idők 53. évf. 1. sz. 1947. jan. 1.