Mögöttetek a titkok titka lappang
És akit el nem érek soha, az a lány.
Itt szemben állok most az árnyékommal,
És az is sápadt, az is halavány.

Lábam alatt az utca pora reszket,
De előttem ti némán állatok,
Némán, titkosan, mint ősáldozáskor
A hosszúszempilláju, nagy napok.

S én úgy, mintha panoráma-ajtón
Kukucskál be a kandi, kis gyerek,
Úgy vágyom látni, mit, mit rejtetek.

Aztán egyszer én is csak elalszom…
S úgy emlékszem rátok elmerengve,
Mint két lecsukódott halottszemre...

Forrás: Erdélyi Szemle II. évf. 38. szám 1916. szept. 10.

Branyiczky Dezső (1889-?): Szonett csunya lányoknak

 
Csunya lányok, kik mély szemembe néztek,
Csak ti szerettek hűen, igazán.
Mig szép lányokról szövök bús meséket,
Ti megöleltek sok-sok éjszakán.

Csunya lányok, kik szeretni akartok,
Amig fiatal és ég a véretek;
Égő, lemondó, gyakran könnyes arcok,
Könnyetek között én is szép leszek.

Lelkem áldása csak azoknak szóljon,
Akiknek nem fájt minden ölelés,
Akiknek mindig kevés volt a csókom.

Lelkem áldása csak azoknak szóljon,
- Milyen szomoru minden ölelés,
S milyen kevés a csók, - ó – milyen kevés.

Forrás: Erdélyi Szemle II. évf. 47. sz. 1916. dec. 17.