Gara Ákos (1877-1944): Szép, boldog éjszakáim

 
Dús könnyselyemből hosszú fátyolt szőttem,
Hogy gyászoló szerelmemet befödje.
Szép, boldog éjszakáim síri gödre,
Temetni vágyva, tátong már előttem.

Bánatborostyánt, kínbabért növesztek,
Az elhagyott sír nem lesz puszta majd,
Felette szívem ciprusága hajt,
Alázatkőből állítok keresztet.

Örökhűségből  lesz az érckoporsó,
Csillognak rajta fájdalomszegek.
Virágot lelkem kertjéből szedek.

Felcsendül egy fájó dal, egy utolsó.
A bús hanghoz nem fűzi már egyéb
Szép, boldog éjszakáim özvegyét.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 31. sz. 1916. júl. 30.