Eichendorff, Joseph von (1788-1857): Az elkésett vándor

 
De hol leszek vajon jövő tavaszra?
Kérdezgettem ha inket lent a róna
Kalaplengetve látott és dalolva,
S csokrot kinált a lomb sziromhavazva.

Csak azt tudtam: tavaszi fény kacag ma
S fényes folyók futnak tengerbe folyva,
Madár Tündérhonról mesél dalolva,
Hol alkony nem száll rózsás virradatra.

De most már este lesz. Régóta holtak
A kedvesek, kik velem vándoroltak,
És száraz csokrom esti szél zúgatja.

S az estharangok már üzennek értem
s magányosságomban döbbenve kérdem:
De hol leszek vajon jövő tavaszra?

Ford.: Áprily Lajos

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 43-44. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. nov. 7.