Gara Ákos (1877-1944): Purgatorium

A telkem fürdik tisztitó tüzedben,
Te embervértől izzó, bús kohó.
E harci játék gyászosan bohó.
Nevetni, sirni rajta egy a kedvem.

A dalt, a csókot majdnem elfeledtem.
Vétkezni vágyam többé nem mohó.
Lelkem fehérre ég, mint szűzi hó.
Királyi ércek bús salakja lettem.

Agyam maradt csak ép, e békeserleg.
Csordultig benne gyöngyöző ital.
A halk felejtés hős habjával telt meg.

A hangom úgy zeng, mint halotti dal,
Mint kincsükből kifosztott ősi termek,
Hol hivó szóra bús visszhang rivall.
(Galicia)

Forrás: Erdélyi Szemle II. évf. 45. sz. 1916. dec. 3.