Portik Andor (19-20.sz.): Az élet reggelén

Tavasz mezője, sok tavaszvirág…
Tavaszra nyiló, bimbós rózsafák…
A keblem zengő dallal van tele.
Üdvözlégy Május, élet reggele!

Ki voltam eddig bús, boldogtalan,
Szivemben mennyek boldogsága van.
Karomba füzve szép menyasszonyom,
Tündérvilágát büszkén hordozom.

Körülem játszik ábrándos zene.
Körülem suttog álmok szelleme.
Körülem minden biborlánggal ég.
Szivárványával tündöklő az ég.

Az arcom forró, lázas, mint a nap,
Ki nyár hevében dél felé halad…
Hozzája simul rózsák bársonya…
Ilyen boldog még nem voltam soha!

Nagy rónaság s a rónaságon csend.
Tavasz szellője lebben idelent.
Nagy rónaságon bübáj… alkonyat…
Tavasz szellője hordja csókomat.

Tavasz mezője, sok tavasz virág…
Tavaszra nyiló, bimbós rózsafák…
A keblem zengő dallal van tele.
Üdvözlégy Május, Élet reggele!

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 27. sz. 1916. júl. 9.