Bors László (1895-1919): Emlék

 
Most felém zeng egy messzi dóm harangszava,
Most árnyakkal titokzatos az éjszaka,
És én én vagyok, a régi, tiszta gyermek,
Kit szép, szelíd kéz alázattal vert meg.
Ki vézna karját vágyón égre tárja
És felé zeng az élet orgonája.

És felé leng az édesanyja árnya,
Hogy védelme varázskezére zárja.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 31. sz. 1916. aug. 6.