Finta Gerő (1889-1981) verseiből

 
SZÉP ŐSZI NAPSÜTÉSBEN

Szépen halok meg, szépen.
Szép őszi napsütésben.

Mikor a fáknak lombja
Csillan aranyba vonva.

A levél földre koppan. -
A szívem végsőt dobban.

S mint egy hullott levélre
Rámtűz a napnak fénye. -

Szépen halok meg, szépen.
Szép őszi napsütésben.

OH, ÉN KÓSTOLTAM, BÚ, BOROD

Oh, én kóstoltam, bú, borod
És laktam, bánat, sátorod.

Vigasztalan, vak éjjelen
A szenvedés szunnyadt velem.

Minden reményem holtra vált
S vágyódva várom a halált.

Függök az élet ághegyén
Férges gyümölcsként, íme, én;

De napsugárban fürdenem
Oly jól esik, én istenem:

Oly jól esik maradni még
És lenni, míg eljön a vég!...

SOROK

Nézni szálló pillére
S a fenn kékellő égre.

A repülő madárra,
Szélben bólongó ágra.

Édes kacajt neszelni
És halkan énekelni.

Gondolni tűnt napokra
És várni holnapokra.

Feledni minden sértést
S akarni a megértést,

Mind csak szépet remélni
És élni, élni, élni...

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 43-44. szám Cluj (Kolozsvár), 1920. nov. 7.