Bartalis János (1893-1976): Egy új hárfát

Egy új hárfát szeretnék feltalálni,
amely folyton csak neked zengjen,
különös, ködös nótákat, fekete éjjeken.
Szegény leányka!
Te ártatlan rózsafakadás.
Mért nincs nekem időm, mert én akkor
mindig csak Téged siratnálak?
Mért nincs nekem időm, hogy én folyton
csak rólad gondolkozzam.
Nem lenne madár, amely zokogóbban tudná
siratni elveszett párját, mint ahogy én tudnám.
Elvégre… Mit ér az élet ha te nem vagy velem?
Oly kevés a veszíteni való ebben az életben,
hogy a Halál összedugott kézzel távozhatna tőlem.
Az ember előbb-utóbb elgondolja, hogy mért is él
a földön? - - - - -

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 43-44. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. nov. 7.