Walter Gyula (1892-1965): Ez hát az Ősz?!

 

Az őszi estben szótalan,
hull a levél, mint holt arany,
hull, hull, szitál némán, pereg,
mint orsóról a gyöngyszemek.

Szitálgat, halkan, nesztelen,
hogy nincs egy csöppnyi nesze sem,
nem ver egy csöppnyi, csöppnyi zajt,
sem, mintha egy bús lány sóhajt.

Csak foszlik, foszlik, egyre más,
oly végtelen a hervadás,
oly csöndes, mint a lehelet,
hogy peregnek a levelek.

Mintha tudnák hiába, csak
sikoltanák: nem, nem szabad,
a Végzet mégis rendre mind
letépné őket idekint.

Hallgatnak, hullnak végtelen,
mert nincs könyör az égbe sem,
hová a fatörzsek pedig
águk kérőn emelgetik.

Nincs könyör fent az égbe sem,
nincs, nincs erő a Végzeten,
mert jő az, parancsol, legyőz.
Ez hát az Ősz, ez hát az Ősz?!...

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 41. szám Cluj (Kolozsvár), 1920. okt. 17.