Gara Ákos (1877-1944): Öröm

Öröm, te fényes szentjánosbogárka,
Világits titkos vágyam éjjelén.
Bánatbokor mögül repülsz felém,
Csillogni kezd lelkem töviskes árka.

Emlékek esti pillangói szállnak,
Körülrepesve multam mécsesét.
Egy elkésett méh halkan hordja szét
Lágy illatát lehulló rózsaszálnak.

Kínom setét fátylán ragyogsz keresztül,
Öröm, te fényes szentjánosbogár.
Ha szárnyad rebben, szívem titka rezdül.

Nem élsz tovább, te fénysugár, be kár,
Mint áruló tűz szűz leány szemében:
Egy percnyi láng, s már veszve édes éden.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 31. sz. 1916. júl. 30.