S. Nagy László (1894-1978): Óda az egyörök igaz asszonyhoz

 
Napsugárcsóktól aranyszín tükrén a kerti tónak,
gyönyörü nyári délutáni órán ring-reng a csónak,
s mint reng a csónak:
ide-oda játszik, szép lágyan hullámzik
puhaágyának pehelyölében: asszonyi test.

Haja arcomon, hajam arcáig,
csattan az ajkunk s tincsek táncában dalokat esd.

Ó-görög szobrok: istene örök vénuszi nőknek;
antik és féltett szentsége minden jövő időknek;
mithoszi szűzek díszkoszorúkkal s homlokuk ékén
őscaesároknak lehelet-lángja.

Türkisz, opál, s maragd, gyémántok tüze óh drága,
s szerelmem: - Asszony: - halhatatlanság szent obeliszkjén.

Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 32. sz. 1916. aug. 13.