Bardócz Árpád: Hó és vér

Tőlem már el nem visz vonat,
tőlem már el nem visz hajó:
rám hullasz minden éjszakán,
rám hullasz, mint a tiszta hó.

Lágyan befödsz és hűsítesz,
ha tikkasztón elönt a láz;
lágyan befödsz és csillapítsz,
ha gőg emészt vagy könny aláz.

Hűs és fehér vagy, mint a hó,
hűs és fehér vagy, mint a gyolcs:
gyógyíts! Így szól beteg szívem
s a lázam némán int: csak olts!

Tőlem már el nem visz motor,
tőlem már el nem visz batár:
képed most is lelkemben él
s emléked folyton visszajár.

Hozzám jössz békés estidőn,
hozzám jössz csendes éjjelen
s szívembe új tüzet hozol
ha halk és szenvedélytelen.

Forró s piros vagy,mint a vér,
forró s piros vagy, mint a láng;
száz vágyam mind feléd repül:
mind érted ég és mind falánk.

Vihet vonat, hajó, batár,
emléked mégis visszatér:
rám hullasz minden éjszakán,
rám hullasz, mint a tiszta vér.

Forrás: Erdélyi Szemle VI. évf. 47-48. szám Cloj (Kolozsvár), 1920. dec. 25.