Bárdos László: Öreg Don Juan

Leilla, tovább nem mesélek én,
A mesét, ó már másoknak hagyom,
Egyhangu lett s unott az én mesém -
Megvénültem, hiába tagadom,
S bár ott ég még a tűz szemedben
Amit tavaszkor én gyujtottam meg,
Hogy lángoljon, mint soha szebben
Nem lángolt opál-szín szemed:
Én elmegyek és meg sem állok
Amig a Kapukhoz nem érek -
Leilla, oly nehéz szivvel válok,
Hiába, jó s szép volt az Élet.

S jó volt a serlegem, borom,
Leilla, a szádat csókra nyujtsad,
Hadd csókoljam le most a Multnak
Minden ízét az ajkadon.

Forrás: Erdélyi Szemle II. évf. 46. sz. 1916. dec. 10.