Jó volna végre megpihenni.
Szelid szavakkal sirva: várni.
- Uram, jöhet, jöhet akármi,
Nem fáj már nékem többé semmi…
Olyan jó volna megpihenni
Dús keblek sima bársonyán!…
Tavaszunk vérző alkonyán
Beteg, becézett, bús gyermeknek lenni.
Jó volna végre végleg megpihenni,
És eldobálni minden vén talányt!…
Feledve multat, vért, jövőt,
Ölelni sirva egy szent, drága lányt!...
Forrás: Erdélyi Szemle II. évf. 38. szám 1916. szept. 10.
2026. szept. 10.
Sipos Iván (1897-1938): Szerelem
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése