Losonczy László (1812-1879): Egy jó barátomnak

 

Rózsa voltál, rózsa ágon,
Legboldogabb a világon;
Míg díszlettél, míg virultál,
Míg az ágról le ne hulltál.

Szeretted a kis madarat,
Ápolgattad bokrod alatt;
Csíz volt bár, vagy fülemüle:
Szived neki megörüle!

Hány szép lepe repült feléd!
Csókjaiban kedves leléd.
Oly soká, oly gyöngédeden
Tartogattad kebeleden!

Ép itt volt a baj, a bibe,
Hogy befogadtad izibe.
Az a sok csók torkodra forrt,
Leforrázta a rózsakort!

Tavasz után eljött a tél,
Virág voltál s kóró lettél.
A mely rózsa korán nyílik,
Korán is elvirágozik!

Forrás: Gombostű-naptár hölgyek számára. Szerkeszti: Hajnalka. 5. évf. Emich Gusztáv kiadványa Pest, 1867.