Udvaron messzi, vak éjsetétben,
udvaron messzi, ott lakom.
Vak éjsetétben: nappal is börtön
és por lepi törött ablakom.
Kivénhedett, tar gesztenyefának
árnyéka néha felkeres
és együtt talál ránk új vendégünk,
egy ványadt képü ószeres.
Gesztenyefának ága koopott már,
s roskad a törzse, mint két vállam,
ezért öröm, hogyha az élet:
az ószeres bekopog nálam.
Egy gyertyalángot, lassan égőt,
teszünk az asztal közepére…
Csitt, csalóka játék… és úgy hallgatjuk:
csöndesen hull, hull a szívem vére.
Forrás: Kolozsvári Szemle. Irodalmi és kritikai revü. Szerkeszti: S. Nagy László. II. évf. 27. sz. 1916. júl. 9.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése