Itt járom most az utcákat, hol éltem
s egy kisgyermeket minden hazavár.
Az emlékkel ballagok át a téren,
s szorít ez a közönyös január.
A gyereknek, ki itt hazára lelt,
nyoma sincs, mint a vasárnapi füstnek.
Alkony mélyíti a házak falát,
s az órák sírós, régi hangon ütnek.
Farkas-falkával a csikorgó télbe,
jobb annak, aki mindég mostoha?
S tudja, a vadnak nincsen menedéke,
s a gyereknek, ha felnő, otthona.
Forrás: Új idők 53. évf. 6. sz. 1947. febr. 8.
Jó szórakozást, töprengő, elmélkedő, ösztönző, vigasztaló, megnyugtató perceket kívánok az Irodalom-birodalomban! - Csicsada
2026. aug. 11.
Gyarmathy Erzsébet (1919-1987): Téli est a Várban
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése