Gyarmathy Erzsébet (1919-1987): Elalvóban…

 
Lassan
készülődik az éj, a nyughatatlan
örök hullám karodból elemel,
és más vizek tükrében fektet el,
s majd patratesz egy másik virradatban.

Testem
egy ősi mély bölcső ölébe tettem,
és új sugárzás indult szét szívemben,
szabadabb, békítőbb
öleléssel lopom meg az időt,
mely itt kondul, itt ver most is felettem.

Tovább
tükrözi arcom egy új napvilág,
új csillagképek vonulnak szünetlen
egy táj felett, hol még egyszer születtem,
leltem méltóbb hazát.

Felejt
e szív és e kéz fáradtan elejt,
nem ringatja már többé a remény
lépteidet, a kert kocka-kövén,
egy kettőnkénél erősebb magány
résztvevő, súlyos karjaiba rejt.

Forrás: Új idők 53. évf. 10. sz. 1947. márc. 8.