Bóka László (1910-1964): Epigrammák

 
SZEGÉNY

Nincs tervem. Vágyaim is csak konyhák körül
settengenek,pincéket környeznek, ágyba bújnak.
Milyen kohóban kéne szívet cserélnem?
Szülj újjá új világ, vagy égess el egészen.

NÉGER

Fekete arcomat fordítom feléd, arany nap.
Fehér felhők közül fekete sugarakkal
ragyogok vissza rád, bánatos ellen-napod, én.
Az én földemen örök éjszaka van,
világom álmodva kering köröttem.

KÖLTŐ

Engedd el magad, ugyse hullsz le.
Szállj le a mélybe, fellebegsz,
Hallgass, ugyis felzeng dalod.
Halj meg. Ugyis örökké élsz
s ez nem rád tartozik.

Forrás: Új idők 53. évf. 4. sz. 1947. jan. 25.