Herczeg Victor (? – ?, 1849): Sóhaj

 
Ledúlta sorsvihar,
Szerény reményeim,
Nem ül a rózsaszin
Koromnak évein.

Lerágta kín, keserv
A kéjnek bimbaját
Kedélyemen, s a bú
Honolta meg magát. -

Ha zengtek üdvreményt
Az érzet húrjai,
Viszhangozák kemény
Boszúnak átkai.

Ha részvevést, könyört
Epedve várt a kín,
Halálnak méregét
Találta írjain.

Mögöttem a rideg
Elmultnak képei,
Előttem a sötét
Jövőnek rémei. - 

Hol lelhetek sugárt
Homályos éjemen?
Hol részvevő vigaszt
Hosszú keservemen?

Önérzet, hit, remény!
- Ah, ez nem puszta szó -
Legyen kínom között
Nekem vigasztaló…

Ha gúny s a rágalom
Lesújtja keblemet,
Önérzet szent heve
Emelje lelkemet.

Ha felriadva zúg
Felettem a kemény
Vihar veszélye, légy
Velem hit és remény!

Forrás: Vers és próza. Irta Herczegh Victor. Pesten, 1846. Geibel Károly bizománya.