Hollós Korvin Lajos (1905-1971): Jegyzetek Éváról

I.
Oly tiszta vagy, mint szálló hang
hólepte tér felett.
Oly idegen e földön, int
ki tegnap érkezett.
Oly jó vagy, mint nagy bűn után
a feloldó bocsánat.
Oly szép, mint háború után
első békés vasárnap.

II.
Ajkad hűvös, piros narancsgerezd
és mint a szűzi mag,
úgy bujik ki alóla, ha nevetsz,
csodálkozó fogad.

III.
Végzetem lennél? Vagy maga a Kezdet?
Fuss tőlem, vád leszek, mord gyötrelem!
Minden kudarc majd reád emlékeztet
és elfeledtet minden győzelem.

IV.
Ha elmegyek, veled vagyok valóban,
álom vagyok a könnyű altatóban,
mit beveszel;párnáid puhasága,
a sötétség, mely ráborul szobádra,
s a lágy hullám, mely egy szebb partra dob,
mind én vagyok.

V.
Én nem tudtam, hogy egyszer jössz el
és eltűnsz, mint egy látomás,
s gyászomhoz társat nem lelek, mert
e látomást nem látta más,
s hogy bukott angyalként magamban
vergődöm majd a sárban itt…
Aranyport hagytak ujjaimon
tündöklő lepkeszrányaid.

Forrás: Új idők 53. évf. 8. sz. 1947. fer. 22.