Herczeg Victor (? – ?, 1849): Hazámhoz

Kedves hazám, te szép vidék,
Feletted mért borús az ég?…
Mert nincs hű  őrző angyalod,
Melly felderítné hajnalod.

Minden igaz magyar szívek
Epedve érted vérzenek,
Sorsodnak bosszús istene
Feléd hogy üdvet intene;

A bús viszálynak napjai,
Hosszu századok átkai,
Kiszenvedék már bűnöket,
Véres kegyetlen éveket…

Mégsem jön égnek angyala,
Ki fényével leszállana
S derítené fel a hazát,
A hosszu álmu éjszakát.

II.
Pártoskodó viszály
Te vészes szelleme
Békelj ki istenért!
Haladnunk kellene.

Haladni felfelé -
Hol a vezér sugár
Az üdv egéről int
Felénk mosolygva már.

Hol a világosság
Szent béke szelleme
Honol, s uralkodik
Erénynek érdeme.

Ha lelkesen híven 
Akarni, tenni tud
A nemzet, a haza
Virágozásra jut.

Mit rész nem, kivívja
Az egyesült erő.
A honvész elvonúl,
Ha nemzet áll elő.

III.
Kedves honom bús hegyei,
Ti szép vidékei
Örvendjetek… Derülnek a
Reménynek fényei.

A nemzetélet nagy lelke
Mámoros álmiból
Felébred, megmentni magát
Vég elhalásától.

S ha megnysert üdve csillagi
Majdan feltűntenek,
Ti szép hegyek, örök tavasz
Lebeg felettetek…

Nem elnyomó rideg homály
Borúl fejünk felett;
Vidám életerő zajong
Gyászos halál helyett.

Forrás: Vers és próza. Irta Herczegh Victor. Pesten, 1846. Geibel Károly bizománya.