Vidor Milkós (1923-2003): carmen viri

 
Ünnepi barkával s megcsendesült szívem a naphoz
visszaemelve, kehelyként, színborral telítetten,
indulok el, kedves, hajnalló réteken át a
súlyos lombok alatt, elibéd, torkomban a fojtott,
rég szoruló szavakat szabadultan eloldva – neveddel
Ágnes! Az éledező szeleket s a magasba szökellő,
fénybe növő dombok kontúrjait átaranyozva -
hószínű férfitogám neked öltöttem föl, a gyermek
első énekeit csak azért zengette el ajkam,
hogy most, büszke határról elindulván, diadalmas,
újrakelő dalaim méltón küldhessem eléd a
tornyosuló évek csúcsán átszállva s ha föltünsz
majd a gerincen túl, a merőleges, éles
déli sugárnál, tiszta lapályon öleljen egyetlen
képbe a téged zengő drága vidékkel, a tűnt s még
párázó fiatalság végmesgyéit elérvén.

Forrás: Új idők 53. évf. 8. sz. 1947. febr. 22.