Fodor József (1898-1973): Költő

 
Miért jöttél e világra,
Hogyha nem a boldogságra,
Jöttél jóra, jöttél vádra,
Hős legénynek hiú gátra.

Jöttél arra, ami nincsen,
Csak a bánat leng szívedben,
Sok nagy vágyad arra lebben,
Üznéd rimben, szerelemben.

Híres élet, hímes élet,
De a kedved mástól éled,
Mit tudod te, hogyis éred -
Titkos szépség, csuda méreg.

Honnan jöttél, mire jöttél,
Talán királynak születtél,
Talán koldusnak, vagy másnak,
Örök szép bolondulásnak.

Ezer álom a szemedben,
Kétszer annyi a szívedben,
Ezer álom az orcádon,
Nem vagy itthon e világon.

Minek jöttél, mire lettél,
Kedvesednél kérdezhetnél,
Kérdezd tán az ellenednél,
Isten tudja, mit szeretnél.

Isten tudja, mit gyűlölnél,
Imádnál, vagy talán ölnél,
Tán őrködnél, vagy aludnál,
Míg a világ, mindig futnál.

Talán örülnél, tán sírnál,
Talán élnél, avagy halnál,
Nagy hitet, lángot tagadnál,
S őrjöngve állnál magadnál.

Száz szeszélynek karja old, fog,
Boldogtalan vagy és boldog,
Dúlsz mint zúzó, bosszus angyal,
S mégy, belül nagy szent paranccsal.

Mégy, de közben visszamennél,
Reményt mondsz s halált üzennél,
Ördögnek nagy szépet tennél,
S Isten sírna, ha nem lennél.

Ha nem forrnál, ha nem szólnál,
Lomb lehullna, ha nem volnál,
Száz dús csellel ha nem csalnál,
Minden halna, ha te halnál.

Forrás: Új idők 53. évf. 8. sz. 1947. febr. 22.