Takáts Gyula (1911-2008): Csillog a fehér hó

 
Csillog a fehér hó.
Szalad a kék árnyék,
mint ősz fürtök között
kékeres halánték.

Megremeg a nyírfa
a holdat elérve,
s szálas hálójában
vergődik már fénye.

Mint kis ezüst-keszeg,
akit égre húztak,
a tündöklő jégről
így látom a holdat.

Kifagyott szemében
az elhagyott világ,
úgy tükrözik, mint a 
lila koráll-virág.

S a barátok háza
megfordult tornyával
leng egy félszigeten
hófehér ostyában.

Az egyik nyírfaág,
mint öreg pap karja,
reszkető ujjával
ép magasba tartja.

Nézik a barátok
halat és a hálót,
a vesszők közt fénylő
csillogó világot,

s beírják könyvükbe
a tündöklő csodát,
az eget szépítő 
kis nyírfakoronát.

Forrás: Új idők 53. évf. 7. sz. 1947. febr. 15.