Magyar hölgynek születtél,
Áldd érte sorsodat!
Magyar hölgynek születni
Nagy és szép gondolat.
Oh hölgy, ki azt megérted:
Mi szép vagy, és mi nagy!
Rendeltetés az égből,
A földön áldva vagy.
Szépnek teremte isten,
Mert hölgynek alkota;
Virág a hölgy, az élet
Szépsége, illata;
Gyöngy, drága s ritka gyöngy ő
A szivnek tengerén
Szelid és tünde csillag
A szerelem egén.
De te midőn születtél,
Két hivatást nyerél;
A hölgyét s honleányét,
Mert hölgy s magyar levél.
Tenéked szebb, dicsőbb tért
Szabott a végzés;
Születni és szeretni
Magyar hölgynek kevés.
Te egy alvó hazának
Lányául születtél,
Fölébredő nemzetnek
Anyjává tétetél;
Mit érne tündökölnöd
Egy büzhödt tó fölött?
Mit szép virágnak lenned
Gyász sirhalmok között?
Tenéked keres apákat
Jutott ébreszteni;
Hazádnak tűzhelyéhez
Férjed tériteni,
S szived lángjába mártván
vezér szövétneked,
Hazád szeretetére
Nevelni gyermeked.
Hogy légyen, a mi nincsen:
Egység e bús hazán;
Minden magyar, mi nem volt,
Csak honfi, honleány;
Hogy egy gyürüvé forrjon
Árpádnak nemzete!
S e szép aranygyürüben
A gyémánt gyöngye – te.
Magyar hölgynek születtél,
Tedd hivatásodat!
Egy hon nemtője lenni,
Mi szép egy gondolat!
Oh hölgy, ki ezt betöltéd,
Mi szép vagy, és mi nagy!
Rendeltetés az égből,
A földön áldva vagy.
Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése