Vörösmarty Mihály (1800-1855): Zotmund

 
Nagy sereggel, büszke szivvel
Áll Pozsonynak ellenében
A hatalmas német úr.
Kétszer eldúlt szép hadáért
Vad szemet vet a magyarra
És boszúját esküszi,
Zúg a tábor és előtte
Rakva uszkál sok hajója
A Dunának partinál.

Barna Zotmund jár boszúsan
A vívadó vár fokánál
S meg-megrázza kalpagát.
„Várj agyargó durva szomszéd,
Béla kéltszer megtépázott,
eGyszer megfürösztlek én.

Megfürösztlek, illyen adta,
Mért jösz a nyugodt magyarra,
Nem bántott ő tégedet.”
Szól, és fölmegy Béla hőshöz,
A merész dicső vezérhez,
S titkon úgymond nékie;
„Halld, uram, ma én tenéked,
A királynak és hazának,
Jó szolgálatot teszek.
Látod ott a sok hajót és
Rajta a sok népet, élést?
Megfurom, hadd fürdjenek.
Gyors folyóknak, tengereknek
Mélyeit megjártam én már,
A Dunát sem rettegem.”
Mond viszont hős Béla: „Zotmund,
Ránk sötétül már az éjjel:
Felleg üli csillagát.
El kell veszned a vak éjben,
Holnapig vagy ponty emészt el,
Vagy hegyes nyárson pörögsz.”
„Azt is eltüröm hazámért,
El, ha még ma belzebubnál
Kell is nyárson pörgenem.
De ne búsulj, megkerülök,
És mikor még mélyen alszol,
Álmaidnál termek én.”

Zotmund megy. – Sokáig ébren
Várja Béla, és az éjfél
Bús komor lesz, mint halál.
Fergeteg rándúl üvöltve
A Dunára, s összevissza
Szórja zúgó habjait.
„Csak te zúgj, üvölts fölötte”
Mond Zotmund a förgetegnek,
S a Dunába elbukik.
Már setét gyomrában uszkál,
S álmaikból fölzavarja
Bámuló nagy halait,
Néha fölbukkan magasra,
S a szélvész elől megint a
Mély özönbe rejtezik.

Béla nem győz várni – fekszik,
Álom ül lehunyt szemére,
S nyomja szinte reggelig.
Ébred egyszer, s im előtte
Zotmund áll vizes hajával,
És merőn szemébe néz.
„Lásd, mutatja, mily zavarban
Áll a sülyedő hajóknál
Henrik ékes tábora.”
’Olyan ember, mint te Zotmund,
Nincs több a magyar hazában,
- Mond a herceg – itt kezem.’

S néki nyujtja görbe kardját,
Gyönggyel ékes szép sisakját,
És igér még többeket.
Örvend Zotmund fegyverének.
Dalt zeneg hires nevének
A késő kor gyermeke.
De homályos bús szemekkel
Nézi vizbefúlt hajóit
Henrik, a hatalmas úr.
S a boszúlni jött ijedve
Zúg el éhes táborával
A magyar boszú elől.

Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.