Czuczor Gergely (1800-1866): Nemzeti ének

 
Kárpát fölött zord éjszakon,
Borong az ész, rab a kebel;
Hazám, hazám! Eged derül
S embert igába nem terel.
Itt nemzet él, hon de király hiv őre,
Itt lélek s sziv ébred új erőre.

Föl, föl tehát virasszatok
Ti népek a magyar honon!
Akármi nyelvetek, de egy
Sónk, kenyerünk, jogunk vagyon,
Egy a hazánk, egy jogszerü királyunk,
Mellettök a vész napjain kiálljunk.

Nem nép az ott, csak durva nyáj,
Mit ostor egy tömegbe vert,
Itt egy szabad faju sereg
Hazát teremte Pusztaszert.
Itt nemzet él évezredes jogával,
Mit biztosit királya szent szavával.
Föl, föl tehát virasszatok sat.

A dicstelen csoport szivét
Nincs emlék, mely hevitené;
Ha mit csillogni lát szeme,
Az a bitor föld istene.
Hazám! Talán hant sem hever meződön,
Mely érted megszakadt szivet ne födjön.
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

Rabszolga-bér köt gyülevészt
Urához őr kuvasz gyanánt;
Hazája nincs, csak  ketrece,
Mely koncot és szük almot ád.
Magyar! Te összeforradál hazáddal,
Ennek bukása vész reád, haláldal.
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

Még is virulnod kell neked
A századok hosszú során,
Véred folyand, de nem fogy el
A sors hozandja harc torán,
Az éjszak csorda népe itt tanyára
Soh’ sem lelend, hanem vasaink fokára.
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

Rebegje ezt a csecsemő, 
Suhancnak ez legyen dala,
Ettől hevüljön férfiu
A nemzet őr hadangyala.
Mi ősz apának ajkait bezárja
A hon legyen búcsút vevő imája.
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

A merre Kárpát orma fut,
S ölében kincset rejteget,
Hol a föld népe szánt, arat
Arany kalászú telkeket.
Dunát, Tiszát ivó lakók, reátok
Bizza ügyét köz ápoló anyátok.
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

Erdély! Te egy vér vagy velünk,
A honszerző magyar fele;
Vagy nem volt köz vidám napod,
Nem folyt-e köz könyüd vele?
Erdély, egy bölcső ivadék magyarral,
Ezzel megosztja életét, vagy meghal.
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

S ti Dráva, Száva partjain
Jogrészesink, horvát felek!
Kiknek mind annyi szláv között,
Csak itt virul szabad telek.
Derüt, borút velünk együtt türétek,
Egy köz jövő int elénk és elétek.
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

Ál csillogást, ígéretet
Éjszakról ne fogadjatok.
Lesz melletek disz-csillagos,
de ostorozva hátatok.
Nem képes az, senkit szivest ölelni,
Ki kész közel rokonfelét megölni.
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

Miénk a tér, min járdalunk,
A föld magot nekünk terem,
Itt kölcsönös törvényhozók
A nemzet és a fejdelem;
Amott az isten-adta lég kel áron.
Ki lépne be egy kény-zsarolt határon?
Föl, föl tehát virasszatok! Sat.

Miénk a lélek, s menny urát
Hit vallja háborítlanul;
Ott a bitor fertőzetes
Kezével a szivekbe nyúl;
S lesz vértanú egész hazák családja,
Ha őt nem úgy félistenül imádja,
Föl, föl tehát virasszatok!

Nem korhadott e sarjadék,
Ez érzi ön becsét s jogát.
S csorbára törni készen áll
A monda óriás fogát.
Egy lélek és egy akarat csodát tesz,
Magyar kövesd e szót s örök hazád lesz.
Föl, föl tehát virasszatok
Ti népek a magyar honon!
Akármi nyelvetek, de egy
Sónk, kenyerünk, jogunk vagyon;
Egy hazánk, egy jogszerü királyunk,
Mellettök a vész napjain kiálljunk.

Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.