Szent János templomába*, Budán a várhegyen,
Fényes, magas halottal, gyászkiséret megyen;
Az aranyos koporsó, a bársony szemfedő,
Minden, királyi pompát s nagyságot hirdető.
Utána őszek, ifjak, úr és szegény tolúl,
Az arcokon keserv ül, a szemnek könyje húll,
A gyászoló harangok bongása össze sir -
Vajh, kit temetnek itten, kik fogad el e sir?
Egy ősi törzs vég ágát,mely hosszu év során
virult s uralkodott a szabad magyar kazán,
Árpád dicső véréből a végső cseppeket,
Endrét kíséri sirba a gyászoló menet.
Isten magas végzése ültette volt e fát,
Szép Ázsiából hozván a fának ős magvát;
A Kárpátok honában a mag megfoganék,
S négy század éven által a törzs virágozék.
Sok és nehéz csorbákat szenvedt a sorstul el,
Solk és virúló sarját idő s vész dúlta fel,
Most a halál kaszája vég ágát nyeste le,
S kidől András királyban Árpádnak törzsöke!…
S ott állva Endre sirján a gyászos honfiak,
Árpád dicső házának végromján állanak,
A haza szent nemtője hallatván könyüjét
A sír hamvába oltja fáklyája szent tüzét.
Ki az, ki a koporsó aljánál térdepel.
Buzgó imádkozásban s könyben olvadva fel?
Fejétől le bokáig ér gyászos fátyola…
Éjfélben ilyen volna a regnek hajnala!
Erzsébet, a halottnak szegény árvája az,
Oly ifju és oly ékes mint a nyiló tavasz;
A haza szép árvája áll a halott fölött,
Mint dérütött virágszál sziv- a testben megtörött.
Fölötte mind sűrűbben, sűrűbben a vihar
Vészjósló fellegével mindent elföd, takar;
A cselszövény kigyója, gonoszság szelleme,
Sötét szövetkezésben felállnak ellene.**
A ronda tábor ellen egy bajnok férfi kel,
Árpád utósó vérét pajzsával fedi el,
Csák Máté, a dicső ház utósó támasza -
Nincs nagy Magyarországnak két ilyen hű fia!
Az ős, királyi házért od adja életét,
Szabadság és hazáért szivét hasitja szét,
Küzdése óriás harc, … hiába, hasztalan!
Az Árpádoknak trónja örökre dönte van!
András hideg sirjába örökre lemerül,
Trónus helyett Erzsébet zárdába kényszerül,
A viadalmas hős, ki vérig védelmezé
Együtt hull a dicső ház vég romjai közé!
(* SZENT JÁNOS TEMPLOMÁBA BUDÁN A VÁRHEGYEN… A mai várőrségi (Garnison) templom, mely akkori időben szent János evangelistáról neveztetett s minorita barátoké volt, s az is maradt II. József idejeig, midőn a szerzet eltörültetvén, a nevezett templom 1817-ig zárva volt, mikor aztán a várőrség számára megnyittatott (L. Chron. Bud. S a 3-ik számu jegyzetete 218-219. l.) Valljon tudatik-e a hely, hol az UTÓSÓ ÁRPÁD fekszik?)
(** A CSELSZÖVÉNY KIGYÓJA, GONOSZSÁG SZELLEME SÖTÉT SZÖVETKEZÉSBEN FÖLÁLLNAK ELLENE… A királyi árvának ugyanazon ellenekkel kelle találkoznia, kik apját h háborgatták; sőt ennek eggyel több vala, saját neme, hogy t. i. nő és nem férfi volt s így a pártok még inkább ellenezhették trónra jutását..Egyébiránt az ujabb kor eléggé bizonyitá,mikép ha volt ez időben a magyar koronának törvényes örököse, az csak és CSAK ERZSÉBET LEHETETT ÉS VOLT. – Fessler így itélt e tárgyban: „Ha a magyar uralkodást illető alapszerződés Árpád FÉRFIÁGÁNAK, mint Lakics alaposan megmutatá, az Árpádok leány-ágára vala kiterjesztendő: akkor a magyarokra Endre halálával nem voltak felhatalmazva szabad választásra; leánya Erzsébet lévén a trón természetes örököse és az egyetlen törvényes királyné. – De ha az alapszerződést akkép magyarázzuk is: hogy Árpád férfi ágának kihaltával, a magyarokat csakugyan szabad választás illetvén, leányágon kelle választaniok: akkor is legközelebb Erzsébet állott a trónhoz, mint Endrének leánya, (sőt a cseh Vencelnek egyszersmind jegyese.) És elvégre is – mond az idéztem iró – akármint magyaráztassék is az alapszerződés: Róbert Károly mindig csak a PÁRTHATALOM királya marad s nem az alkotmány és jog királya.” (Fessler az id. h. II. köt. 736. lap.)
Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése