b. Eötvös József (1813-1871): Búcsú

Isten veled, hazám, bátrak hazája,
Isten veled, te völgy, ti zöld hegyek!
Gyermekreményim s bánatim tanyája,
Isten veled, én messze elmegyek.
Ha visszatérek, boldogulva, hon,
Hadd lássam népemet virányidon.

Nem, mint Helvétia hótakart tetői,
Nem nyúlnak oly magasra bérceid,
S tán szebbek a Provence daltelt mezői,
Mint dus kalászt-hullámzó téreid:
Virág mit ér? Mit ér a bérc nekem?
Hazát kiván, hazáért ver szívem.

Az ég egy kincset ád minden hazának,
S a nemzet hiven őrzi birtokát;
Császárról szól a francia fiának,
Büszkén mutatja Róma ó falát;
Hellasnak kincse egy elomló rom:
Tiéd, hazám, egy szentelt fájdalom

Hallgatva áll Rákosnak szent határa,
Az régen hallgat immár a magyar!
S az ősök elenyészett nyomdokára
Az esti szellő új fövényt takar;
Hallgatva áll a tér, szivünk szorúl,
S egy köny beszél hazánk nagyságirúl.

S egy köny Budáról, mely magas tetőjén
Sötéten áll, egy bús emlékezet,
Nagy sirköve hazámnak temetőjén,
s rá irva mind, mi véle elveszett;
Régen szétdönté az idő falát,
Kövén még látni a csaták nyomát.

S még áll Mohács, még áll! Magasbra nőnek
Az új barázdán s régi hősökön
Kalászai; erőt ad a mezőnek,
Bár rég lefolyt, a férfivérözön;
Nincs kő határán, nincsen kunhalom,
De áll a tér, s nem vész a fájdalom.

S nem veszhet el, míg az ezüst Dunának
Nagy tükörén egy honfiszem pihen,
S magyar lakik a parton, s a hazának
Csak egy romlatlan gyermeke leszen;
Buda-, Mohács, Nándornál elfutó,
Tán honom könye vagy te, nagy folyó?

S oh én szeretlek néma bánatodban,
Hazám, szeretlek könyeid között,
Égőn szeretlek özvegy fátyolodban,
Nehéz keserved melybe öltözött;
Bájlón mosolygsz, mert bár sorsod kemény,
Él ég a sir felett is egy remény.

És most isten veled; talán sokára,
Örökre tán, hazám, isten veled!
Rég eltünt ismert béreid kék határa,
S tovább siet vándorló gyermeked;
Ha visszatérek, boldogulva, hon,
Hadd lássam népemet virányidon.

Forrás: Magyar szavaló. Jelesebb iróink műveiből összeválogatta KÖRNYEI JÁNOS tanár. II. RÉSZ. A közép és felsőbb tanodák használatára. Pest, kiadja Lampel Róbert 1863.