Az ős phäakok országába ment
a nyirkos észak sápadt szenvedője,
hogy szent lelkét a békesség beszője
a cypruserdők országába’ lent.
És Hellas napja, s Hellas tengere
a peristylost halkan átölelte,
s ott, mintha ó dal s költők kósza lelke
a bús babér közt visszalengene.
A szűz ligetben halva, meztelen
a szép Achilles; távolabb az óra
lágy taktusában hullt a kerti tóra
a felszökő víz. Ő meg messze lenn
Odysseüs kék tengerén egy este
a vándorutak céljait kereste...
Ford.: Franyó Zoltán
Forrás: Renaissance 2. évf. 1. sz. 1911. jan. 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése