Szikrázva kél az őszi hajnal,
ott lobog a háztetők felett;
a bank előtt katona posztol:
ölnyi bosnyák gyerek.
Kaputól jobbra, kaputól balra
hat lépést vág ki a csontinú láb,
alábukó hold nézi, nézi
a mannlichernek kék vasát.
S a tiszta, szűz hajnalodásból
most pár fehér folt villan el:
Leányok jönnek - - hófehérben.
Mind énekel.
Csapongó dallal, hófehérben,
mámoros nótás, víg csapat.
A bank előtt fülel a silbak:
ölnyi, fekete hegyi-vad.
Figyel riadtan. Nyaka fordul csak
a hófehér csudák után.
Azután csönd lesz. És a silbak
lehajtja fejét tétován…
Forrás: Renaissance 2. évf. 2. sz. 1911. jan. 25.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése