De mit töröm fejemet?
Hiszen nem csak engemet
Érdekelnek
A gond s a sok bajok is:
Ily szomorún mások is
Énekelnek.
Alig vagyon
Ki oly nagyon
Örűlhessen,
Hogy néha ne
Keseregne
Keservessen.
Vigasztalják magokat,
Ha találnak társokat
A szegények.
Mint fáradtan utazó
S egymásra találkozó Jövevények.
Könnyebb a jaj
És a sok baj
Fogyatkozik,
Ha sokára
Bús társára
Találkozik.
Hát ne sirasd sorsodat,
Fordítsd, szívem, jajodat
Víg örömre.
Azzal boldogabb lettél,
Hogy nemcsak te születtél
Gyötrelemre.
E világban
Nincs is másban
Gyönyörűség,
Hanem abba,
Hogy közös a
Keserűség.
Hát ezer bajomba is,
Ha még ezer volna is,
Vígan élek:
Tudok olyant eleget
Akivel még életet
Nem cserélek.
Félre gondok!
Hoppot mondok
Ha sátán is.
Hopp éjfélben,
Hopp ebéden
S vacsorán is!
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 213. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése