Még gyermeklétemben hallám e szép mesét
Egykor a Víz s a Szél s a Becsület,
Bújókást kezdtek játszani.
Elsőben is elbujt a Víz;
De csakhamar reá akadtanak,
A mélyebb völgyek közt.
Elbújt aztán a Szél:
De őtet sem kellett igen soká keresni,
Mert meglelék a hegytetők ormán.
Már a bújás sora volt a Becsületen:
De ő elébb
Ily szókkal szólitá játékos társait:
Halljátok meg: Ha én egyszer elbújok,
Engem senki többé soha fel nem talál,
Ebből foly ily tanuság:
Legféltőbb kincs a becsület ;
Ha egyszer ezt elveszted,
Mindent elvesztettél.
Forrás: A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 187. l. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése