Pető Gábor (1952-1995): Régmúlt nyarak…

 
Régmúlt nyarak, eltűnt idők
felhőtlen gyermekkorom
szorít, feszít a fájdalom,
mert jól tudom végem;
többé sohasem lehetek
tisztaszívű, ártatlan gyermek.
De ha szemedbe nézek
- zöldje megremeg –
s a homályon átdereng
a múlt, homályba bukó talány
szőke kisfiú, és barnahajú lány.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 10. old. – Bp., 2003.)