Pető Gábor (1952-1995): Köztetek élek…

 
Köztetek élek, de távol tőletek
elmentek mellettem, rám se nézzetek.
Az ész elvesztette az értelem fonalát
s valami rég motoszkál
itt benn a fejemben.
Dúl káosz, pokoli zűrzavar
őrjít éjjel és nappal felkavar.
Szeretek és gyűlölök szenvedéllyel.
De ha az idők sóhaját érzem,
por leszek és elveszek a kéjben.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)