Pető Gábor (1952-1995): Prolik suhannak…

Prolik suhannak, fő tahó
a vezér, új a gazdagok
virítanak, benyalnak
semmiért. Hiába új ez
a város förmedvénye,
indulatom megmarad
legyek az angyalok
földje, bánatom nem marad. Mindörökre.
Anyaföld.
Életem delén túl, mindig
te jutsz eszembe, te a
sírba ment, s maradtam utánad,
a sok éve haldöglő.
Van igazság a világon?
Gazság az bőven akad,
engem is sűrűn látogat a
kaszás. Nem is jogtalanul.
Én még vegetálok élni,
emléked örök marad.
Fáradt emlékek, homályba búvók,
már nem magyarázza meg senki,
az utódod vagyok!

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 18-19. old. – Bp., 2003.)