Pető Gábor (1952-1995): Rothadó életem vegetál…

 
Rothadó életem vegetál,
szikrányi életem menteni próbálom,
de nem sírkeresztek áron.
A halál bekerít, van aki
várja, van aki tudja: nincs
tovább. Bolyongó életünkben
csak az a furcsa, egy
nyomorult tóvizet, néhány 
könnycsepp, pár hónap fekete
ruha, az élet megy tovább.
Meghalni, aludni, mindörökké…
Jó, bevett szakács.
De van akit Isten
arra teremtetet,
higgyen a Szent keresztnek,
leköpve a poklot, világot
teremben, a gyászvacsorán
a hulla részegek, sajnálkozók
lesznek elgondolkodók, kit is
gyászoltak, magukban a valót,
fel kezdik fogni a semmibe
markoló kéz igazságát.
Az élet örök körforgása nyitott
mindenki az örök ágyba.
Mert van világ más is.

(Forrás: Pető Gábor: Nekem csak bánatvirág nyílott 9. old. – Bp., 2003.)