Kontra Lajos (19. sz.?): Kemény Simon

Jön a török, jön a török.
Már Erdélynek földe árva;
Nem nyílik ott elég virág
Hü vitézek sirhalmával.

Oda maradt, oda veszett
Erdélyi nép hű főpapja,
Kemény harczok alkonyatján
Létünk élte drága napja.

Hogy Hunyadhoz e hir jutott
Hős lelkének nyugta nincsen;
Minden hang úgy hat fülébe;
Székely zörrent a bilincsen.

S jó hadának oszt parancsot
„Föl fegyverre, indulóra
Haj sok baj a veszedelem
Mely szakadt a testvér honra:

„Föl fegyverre indulóra!
Nagy nemesség zászlos urak!!
Drága honunk jobbléteért,
S megtorolni gyászos mutat”

Mint gyors folyam áradatja
Zúg, sebesen megyen a had!
S mire a nap ötször felkél,
Már ott terem Szeben alatt

„Halld uram bég! Itt az ellen
Hős Hunyadnak népe,
Lelkedben a lefolyt harczok
Keménysége éle?”

„Győzedelem szép babérát
Népem megaratja
Sorsunk egén Hunyad veszte
A dicsőség napja.”
***
Tárogató harsány szava
A csatára szólal,
„Jó vezérünk a töröknek
Levagy irva szóval.

Sok az a kincs a mi annak
Számára kitéve,
A ki téged megkeritend
Halva avagy élve.

Százezer kard villog reád,
Ó én élted, féltem!
Szép vitézi eszközidet
Adjad által nékem.”

’Kemény Simon jó vitézem
Ékes ifjuságod,
Hű cselédid gyászos sirját -
Nem hagyom megásnod.’

„Hű cselédim zokogása
Sirom csendessége;
Ha te elhunysz én poromra
Sosem leng a béke.’

Tartsd meg magad Árpád hona
Későbbi javára.” -
Vezér gyanánt a támadót
Simon alig várja.

- Támogató harsány szava
Rivalg a csatára,
S megered a két szörnyühad
Viharozó árja.

Hol a vezért kép-viseli
Hősi kemény – népe
Holt a holton. Jaj be gyászos
E tusának képe!

Éj terül a harczmezőre
Nap hosszan, míg végre
Hajnalt von ott piros hajnalt
A töröknek vére.

Győzedelem nagy éneke
Magyar ajkon hangzik.
Végtisztesség ez Keménynek -
Ő örökre alszik.

- Deli vitéz Kemény Simon
Elesett a harczban,
Deli vitéz Kemény Simon
Mily dicső volt hajdan!

Forrás: Magyar Mihál KALAUZ. Ismeretterjesztő  és szépirodalmi hetilap a nép jólétére. III. évf. 1. sz. 1859.