Hajnal László (1902-1943): Nagyságos Páris!

 
Nagyságos Páris, puha öledbe
Lehajtom rossz fejemet én is!
Ha ütés lesz a simitásod,
Ha csókod romlott, szived vásott,
Ha végén elüzöl, mint mások,
Szomjas szemembe szivlak mégis,
És gyereklánnyá festett szádat
Te, százszor cédák fáradt anyja,
Megcsókolom, aztán megszántak…!

Mert jaj, tudom, gyilkos mesterség
Ezer éven át sarkon állni,
Lesni a pihentvérük jöttét,
Rájuk kacagni, hogy a törpék
Érezzék, minden villanykörtét
Értük gyujtottak s egyre várni
Fiatal, csergő embervérre,
Hogy petyhüdt szájad sápadt szinét
Pirosra fesd velük egy éjre…!

És nem jobb, hogy a midinettek
Tizenhatéves, friss cseresznyék,
Hogy a köd és villanyban kéklik
S a roskadt bulöváron végig
Szerelem fröccsen fel az égig…!
Liliom szeme Kolozsvárt ég
És Kolozsvárt maradt négy nyáron
Minden sóvárgó hitem, lázam,
Éh-szomjas, szép fiatalságom!

Fejem lehull, érett gyümölcs,
Öledbe, Ady Bakonya!
Szeresd e nyúzott, csúf fejet,
E duzzadt szájat, kék szemet,
Mely némán, nézve kéreget,
Mert érzi, itt az alkonyat!
Szeresd e vásott, rossz fiút,
Ki Liliom szemébe nézett
S most reszketve öledbe fut!

Forrás: Hajnal László: Ilyen vagyok. Versek. Szilágyi Ferenc Grafikai Vállalat kiadása Clug-Kolozsvár 1924.