Fáy András családi tűzhelye a harmincas és negyvenes években egyik legszokottabb találkozója volt az akkori íróknak és színészeknek. A házigazda tősgyökeres magyar vendégszeretete és a gazdasszony vidám és élénk kedélye valóságos varázst gyakoroltak a vendégekre, akik közt Deák Ferenc, Kossuth Lajos, Vörösmarty Mihály, Bajza József, Czuczor Gergely, Szontágh Gusztáv, Megyeri, Fáncsy, stb. majdnem mindennaposak voltak. Már gombai szőlőjében és ferencvárosi kertjében is sűrűn látogatták a jó barátok Fáyékat: e látogatás azonban még sokkal gyakoribbá vált, midőn Fáy a Kalap utcai házát megszerezte s ebbe költözött. Az évnek komorabb szakában idegyűltek a szíves házigazda számos tisztelői, nyáron pedig a fóti szőlőbe, amelyet Fáy 1832-ben vett. Vele egyidejűleg vett Fóton szőlőt Vörösmarty és Ferenczy István szobrász is Fáy biztatására.
Fáy András alig hogy megette fóti szőlejét: téres borháza nemsokára szűknek bizonyult vendégeinek úgy, hogy pár év múlva külön épületről kellett gondoskodnia. A névnapját tartó házigazda köré sereglett jó barátok és épülő félben levő külön házikó csinálásában segédkeztek is a kőműveseknek s Ferenczy István egy, a falba illesztett márványlapon örökíté meg ez eseményt:
A BARÁTSÁG EZEN FALAI KÖZÉ, MIDŐN ÉPÜLNÉNEK, VIDÁM ENYH’ ÓRÁIK KÖZÖTT KÖVET RAKÁNAK:
BARABÁS MIKLÓS, BAJZA JÓZSEF, BUGÁT PÁL, CZUCZOR GERGELY, FÁY ANDRÁS HITVESÉVEL, FÁY FERENCNÉ LEÁNYÁVAL, FERENCZY ISTVÁN, LUCZENBACHER JÁNOS, PÓLA JÓZSEF HITVESÉVEL, SZONTÁGH GUSZTÁV, VÖRÖSMARTY MIHÁLY, MÁJUS 30-ÁN 1837.
Fáy szüretjei itt Fóton csakhamar elhíresedtek. A műveltség és szellem szövetkeztek össze, hogy szórakozásban hiány ne legyen. Megyeri Károly mókáit Schodelnének egy-egy áriája, majd Egressy vagy Lendvay szavalata váltották fel. Azután húzta a cigány a pompás talp alá valót.
Fót község öregei mindmáig gyakran emlegetik a Fáy úr hangos vendégeit és víg mulatságait, hogy azóta se akadt másuk a Somlyó hegyén.
De Fáy András vendégeinek napról-napra gyérülő s ma már kidőlt ritka sorait messze túlélő, halhatatlan tanúja maradt fen a „Fóti dal”-ban, Vörösmarty ez örökszép művében. Míg „a borban a gond megbetegszik s él a kedv” s a víg, komor vagy csüggeteg magyar poharazás közben hazafias reményeit s aggályait e költemény verseiben dalolja el; a nemzet ajakán fenntartja emlékét.
A „Fóti dal” voltaképpen Toldy Ferencnek kezdeményezésére született. A Fáy szüretjein résztvevő költők nem egyszer fejtegette az eszmét, írnának a fóti társaság számára egy társas dalt, a német „Geselliges Lied” mintájára, hogy – elvégre valami újjal léphessenek fel és ne csak népdalokat énekeljenek.
Barátja unszolására írta 1842-ben VÖRÖSMARTY híressé vált bordalát és kéziratával zsebében rándult ki Fáy szüretjére.
Október ötödikén a legszebb őszi nap varázsa csábította ki a szíves házigazda által meghívott nagy társaságot. A fővárosból valóságos karaván kerekedett fel Fótra. Vörösmartyék, Bajzáék, Szemere Pálék, Fáy Ferencék, Csapóék, Deák, Toldy, Bugát, Pólya, Garay és több úri család, a házigazda ismerősei közül, kiknek érkeztét durrogó mozsarak üdvözölték a szüretelők dalától hangos hegyen.
Már javában együtt mulatott a társaság,midőn a távolban Kossuth Lajosnak és övéinek kocsijai bontakoztak ki a porzó út homokfellegeiből. Kossuth Lajos és neje, fiatal nővérével Meszlényi Irénnel, Ruttkayné és Meszlényiné férjeikkel, és özv. László Imréné, a jótékonyságáról és Kossuth iránt tanúsított kegyeletes ragaszkodásáról ismert gazdag matróna tartottak együtt a Somlyó felé. Deák hamarosan lenyes egy hosszú ágat, nemzeti lobogót rögtönöz össze a maga és Vörösmarty zsebkendőjéből és a Csapó Mariska zöld nyakravalójából, feltűzi a legmagasabb csúcsra és a széllel vidáman lengő nemzeti színekkel üdvözölteti a nemzet nagy bajnokának érkezését.
Deák Ferenc ezúttal is, mint mindig, kitünteté meleg vonzalmát Kossuth Lajos és gyengéd figyelmét családja iránt. A szüreti ízes étkekkel gazdagon megrakott ebédlő-asztal fejéhez is ő vezette karon Kossuth nejét s azután szerényen meghúzódott annak végén a fiatalság soraiban.
A pompás étkek, a hegy tüzes leve, a jó cigányzene, a szellemes pohárköszöntők magasra fokozták a jó kedvet, midőn egész váratlanul a nemzet költője emelkedett fel és a zsebe rejtekéből előkerített kéziratról, az ő igénytelen természetessége által hatásos modorában elszavalta újon készített bordalát.
Legbensőbb barátján: Deák Ferencen kívül még nem ismerte senki. Annál közvetlenebb és meglepőbb volt hatása az egész társasára a szeszélyesen csapongó költeménynek, mely a dévaj mámortól a hazaszeretet magasztos pátoszáig oly mesterien játszik az emberi érzelmek egész skáláján.
S midőn elhangzottak végsorai:
„Szent hazánk!
Megfizettük mind, mivel csak
Tartozánk!”
és Vörösmarty egész igénytelenül lebocsátkozott székére: a tetszés általános üdvriadása tört ki a társaság ajkain és mindenki a nemzet épp oly nagy, amily szerény költőjének köszöntésére sietett.
Mindenki talált az új dalon kiemelni és magasztalni valót. A nőket főleg a szerelem mámoros megnyilatkozásával ragadta el; Fáyt a tétlen hazafiságnak találó jellemzésével és tettre buzdításával; Kossuthnak a nemzeti érzés erős buzdulása tetszett főleg benne; Deák Ferencnek az egész. Toldy nagyra volt véle, hogy e szép költemény az ő baráti nógatásainak köszönte létét; Szemere Pál igen elmésen találta megörökítve benne ama régibb keletű megjegyzését: „hol van a hal, mely dicső volt és remek?” Fáyné ugyanis egyik szüretén pompás hideg halat tálalt fel vendégeinek. A következő esztendőben elmaradván a hal az asztalról, Szemere e kérdéssel bevezetett pohárköszöntőt mondott Fáyra, megróván benne, hogy ő, a közügyek terén a haladásnak oly buzgó bajnoka, ezúttal hűtlen lett a hal-adás elvéhez. Vörösmarty ismervén Szemere hiúságát, költeményében megörökítette jeles mondását, mely amennyi derültséget keltett akkor a jelenlevő társaságban, épp annyi fejtörést okozott azóta e vers magyarázóinak.
A köztetszést nyert költeményt nyomban elnevezte a társaság „Fóti dal”-nak és Thern Károly dallamán félszázad óta népszerű a mulató társaságok ajkain.
A köztetszést nyert költeményt nyomban elnevezte a társaság „Fóti dal”-nak és Thern Károly dallamán félszázad óta népszerű a mulató társaságok ajkain.
Ki sejtette volna akkor e dal víg keresztelőjén jelenvoltak közül s a magyar szabadságharc éltető lelkévé vált Kossuth legkevésbé, hogy a látnok költő által említett „éjszak rémes árnyai” pár év múlva rátörnek e hazára s „a legszentebb, legdicsőbbért” „vérben ad gazdag tort” a magyar?
Fáy András, a békés tevékenység elöregedett munkása, fóti szőlejének magányába vonult el a szabadságharc zajos színhelyéről és a nemzeti gyász napjaiban egykori víg társasága is örökre elnémult. A megtörött házigazda előbb a magához váltott Vörösmarty, Ferenczy-féle részt, pár évre reá a maga fertályait is eladta a híres szőlőből, mely ma már hatfelé is fel van aprózva.
1892-ben a költemény születésének félszázados jubileumakor Károlyi Sándor gróf áldozatkész lelkesedéssel, költséget nem kímélve, romjaiból ízléses csínben újíttatta meg a kis lakot, mely előtt a jubileum napján ég felé tört a hazafias érzület gyöngye és az ünneplő község ajkain lelkesítve zendült meg a „Fóti dal”.
Dr. Mátray Ernő
(* Október 5-én lesz ötvenhat esztendeje, hogy megszületett Vörösmartynak halhatatlan dythirambja, a „Fóti dal”. Valóban időszerűek lesznek tehát azok a sorok, melyek ezen a magyar ifjúság előtt oly annyira drága műremek keletkezését ismertetik.)
Forrás:Tanulók Lapja 5. évf. 40. szám, 1898. okt. 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése