Endrődi Sándor (1850-1920): Áldás

 

Hódító fenségnek
Letörött pompája,
Sötét mártiromság
Fényes koronája:

Tőlünk elszakadt sziv,
Romba rogyott lélek;
Értünk elsirt könyek,
Átélt szenvedések;

Bujdokoló bánat
Mindig lengő gyásza,
Tengernyi gyönyör közt
Szomorún  mélázva;

Ölelő hű karok,
Kik rólunk lehulltak:
Legyetek áldottak,
Örökre áldottak!

Forrás: Tanulók Lapja 5. évf. 39. szám, 1898. szept. 25.