E hónap magyar neve: Tavaszelő. „Márczius – ugyanis – már havat olvaszt, kerti munkát hoz és tavaszt.” Tovább: Bőjtmás hava, valószínűleg onnan, hogy a farsang utolsó vasárnapja (Dominica quinquagesimae), amely régen húshagyó vagy böjtelő-vasárnap volt, mikor legkorábban áll be, február első napjára és ugyancsak a böjt második hónapja kezdődik, március elsejére esik.
Ma az év harmadik hónapja és latin nevét Marstól, a háború istenétől kapta. Romulus ugyanis, miként Ovidius írja, az év első hónapját atyjáról, Martiusnak nevezte s egyúttal rendezte volt az évet is, amely a Numától hozzá csatolt januáriussal és februáriussal teljessé vált. Akkor még ez volt az év első hónapja, mert ez összeesett a természet újjáébredésével.
Első napján a rómaiak a Matronaliát ünnepelték, a római házi nők ünnepét éspedig Juno Lucina tiszteletére, aki a világosság és szülés istennője vala. Családi ünnep volt ez, amikor a férfiak a nőket megajándékozták, a nők pedig a szolgaszemélyzetet megvendégelték. A Matronalia okául különben a rómaiak és sabinok között helyreállt békét tartják, amit tudvalevőleg a nők közbelépése eredményezett. (Sabin nők elrablása). Ekkor volt a Sabinok ünnepe is, de ezt a hónap folytában többször ismételték. A Saliusok (nevük: a saliendó) ó-itáliai szokás szerint a városon keresztül Mars isten tiszteletére hadi fegyvertáncot jártak. Öltözetük félig hadi, félig papi jellegű volt. Énekeik a római költészet és nyelv legrégibb emlékei közé tatoznak.
Március 6-án lett Augustus római császár Pontifex maximussá s e napon volt Vesta istennő ünnepe. 12-ike nálunk Gergely, s egyúttal a néphit szerint a tél utolsó napja. Ekkor ugyanis legtöbbször havaz, amivel aztán a tél el is búcsúzik; ezért mondják hogy Gergely pápa rázza ősz szakállát s erről hull a hó. 14-én a rómaiak ismételték az equirriát (lóversenyt), amelyet elsején rendeztek. Március Idusán volt Anna Perenna ünnepe. Ő volt a folyó év hold istennője, amely minden hónapban megújul s ezért főleg az ó-római év első hónapjaiban holdtöltekor ünnepelték. Március Idusán (44 Kr. e.) ölték meg Brutus és társai C. J. Caesárt, amiért e nap a rómaiak életében világtörténeti jelentőségűvé lett. A szabadság napja ez úgy a rómaiaknál, mint a magyar nemzet történetében s amily dicső és emlékezetes amott, épp annyira felejthetetlen itt. E nap vívmányaiért a hazát és szabadságot kedvelő ifjúság örökké lelkesülni fog.
Március 15-ének vívmányait, e nap egyik hőse, dr. Jókai Mór 1848. március 15én következőleg foglalta írásba: „Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura rögtöni eltörlését; felelős minisztériumot Budapesten; évenkinti országgyűlést Pesten! Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben; kívánjuk: hogy a nemzeti őrsereg rögtön felállíttassék, védje hazáját minden férfi; közös teherviselést; úrbéri viszonyok megszüntetését; esküdtszéket képviselet alapján; nemzeti bankot. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, - magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. – A politikai statusfoglyok bocsáttassanak szabadon. Unio Erdély és Magyarhon között! Ezen jogokat követelni tartozik a nemzet s bízni önerejébe s az igaz ügy Istenébe! Egyenlőség, szabadság, testvériség!” Méltán mondhatta akkor s mondhatjuk vele együtt, hogy „A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik!” S ha elgondoljuk, hogy e kívánságok nagy része teljesült szabad polgárai vagyunk, akiknek boldogulása egedül sajt munkálkodásuktól, törekvésüktől függ, oly hálával tartozunk e hősök iránt amelyet eléggé le nem róhatunk.
Egyik legfontosabb ünnep volt a római ifjúságra nézve március 17-én a Liber tiszteletére rendezett Liberalia. A serdült ifjak (17, a köztársaság későbbi idejében pedig 16 éves korukban), ekkor öltötték fel a toga libera-t, a gyermekkorból férfikorba való átlépésük jelvényeül. Letették t. i. a toga praetexta-t és a bulla-t, s kapták helyébe a tunica recta-t (virilis, pura, libera), melyben aztán felvezették a Capitoliumba beírák a polgárok jegyzékébe, mint aki most az atyai vagy gyámi hatalom alól felszabadult nagykorúvá lett. Ekkor kezdett katonáskodni, vagy kiváló férfiak vezetése mellett a köztéren (Forum) forgolódni, amely tirocinium-ság egy évig tartott, amikor nevelése véget is ért.
Március hónapban most az úgynevezett tavasz kezdete következik éspedig Sándor meg József napjával. E napokon t. i. már beáll kellemes tavaszi időjárás, amiért a csillagászati tavasz kezdetét megelőzőleg a közéletben ezeket tartják a tavasz kezdetének. Különben a tavasz azon napon kezdődik, melyen a nap az aequatorba, a kos jegyébe lép, ami március 21. é 22-ike körül történik. Most van az aequinoctium (éj napegyen) az egész földön egyenlő éjjel és nappal. Ez a tavasz éj napegyen, mikor a föld északi felén tavasz kezdete van; és mikor a nap a mérleg jegyébe lép (ősz kezdete a föld északi felén), az őszi éjnapegyen. A föld déli felén az asztronómiai tavasz az előzőkkel ellentétben szept. 23-án kezdődik és december 21-én végződik, tehát mikor nálunk ősz van, ott akkor tavasz. A régi rómaiak szerint a nap a halak jegyéből 22-én lépett a kos jegyébe, a tavaszi éjnegyen pedig 26-án volt.
Azonban a közönséges életben inkább az időjárás és a légmérséklet határozza meg az esztendő négy szakát s ezért is számítják a tavaszt József naptól. Ez a József (Szent), akinek most ünnepe van, Mária férje és Jézus nevelőatyja volt és március 19-re VIII. Orbán pápa 1642-ben tette névünnepét.
Március 25-én a kat. egyház egyik szép ünnepe a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe van. Ezt az egyház az angyali üdvözlet, vagyis Krisztus fogantatásának emlékére ünnepeli. E tájban ébred a természet téli álmából, rügyeznek és bimbóznak a fák, ekkor van a virágfakadás. Kezdődik a faoltás, amiért van említett szép magyar elnevezése. A nép hiszi is, hogy amit e napon ültetnek, vetnek vagy oltanak, biztosan kikel és jó termést ad.
E hónapban van végül sokszor, miként a jelen szökőévben is, virágvasárnap (Palmarum). A húsvétot megelőző vasárnap ez, melyen Jézus szamárháton Jeruzsálembe vonult. A sokaság ekkor útjára pálmaágakat s virágokat szórt, melyekkel az Üdvözítőt meg akarta tisztelni.
Az ókori rómaiaknál végül 31-én volt Luna istennő ünnepe, quae regit menses.
Gál Kálmán
Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 10. szám, 1896. márc. 8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése