Kún Béla (1886-1938): Márczius 15.

Képzelmem régi, szép időkbe száll ma,
Dicső világ! Rólad emlékezem.
Buzgó hálám szavát hazám virága:
Hős ifjuság! Te néked szentelem.
Óh dalnok áldva légy haló porodban
Ki a honért ontottad véredet,
S te agg, kinek nevére szivünk dobban:
Oh zengd soká még búcsú éneked.

Feltünsz előttem pirban égő arcczczal
Szabad hazáért küzdő dalnokunk,
A mint eldörgöd lelkes indulattal
Eskü szavunk, szabadság szózatunk.
S feltünsz előttem másik nagy vezér te!
Áhitva mondod: mit kiván a hon!
Lánczát megunt nemzet szabad Igéje,
Jogos, szent törvény zeng fel ajkadon.

Mint fölkelő nap biboros sugára;
Oly tiszta vagy szabadság hajnala.
Fényedre nem borulhat foltnak árnya,
Kiomló vér hozzád nem tapada.
Szüz lelkesültség vívott tégedet ki!
Gyujtott a láng, hevült ezer kebel,
És van-e bátor?… oh nincs senki, … senki,
Ki lelkesült árral daczolni mer.

A legnagyobb kincs földön a szabadság!
Ember, nemzet, világ ezért eped,
S mi csak azt tudtuk, mily nehéz a rabság,
Szabadság! Szint’ feledtük már neved.
Csak álmunkban epedtüónk már utánad,
Oly el nem érhető valál nekünk,
S it nem tudott kivivni annyi század:
E nagy napon valóra ébredünk.

Kik egy családból, egy vérből eredtünk,
Eggyé lettünk. Tavasz szép Idusán
Testvérsében forra össze keblünk
Oly sok testvérharc, vak viszály után.
Egyenlőséget adtunk millióknak,
Hogy mint egyenlők küzdjünk a jogér’,
S ha visszavivtuk ős-jogát a honnak,
Közös legen a hősi pályabér!

Ha fájt szivünk s ha lelkesitni vágytunk,
Nem szólhatánk… óh mert nem volt szabad,
A bút szivünk mélyébe kelle zárnunk,
Törött szárnyon zsibbadt a gondolat.
Nemcsak ujjá teremtők hát hazánkat:
Feloldánk lánciból a szellemet,
Az Ige, eszme messze szerte szállhat,
Bejárhat rónát, völgyet és heget!

Félszázad tűnt le néma szemmiségbe,
Hogy áldva áldunk fényes hajnalunk!
Szent vagy nekünk, de mintha most… ez évbe
Legbuzgóbb lenne hála szózatunk.
- Egy  e z r e d é v  viharzott el felettünk,
S erőnk nem tört meg annyi párttusán,
Óh illő hát, hogy szivből ünnepeljünk
Az ezredik tavasznak Idusán!

Forrás: Tanulók Lapja 3. évad, 11. szám, 1896. márc. 15.