Januarius

 

    A hónapokról szóló fejtegetéseim előtt megjegyzem, hogy a hónapok nemzetközi neved a rómaiaktól vette át majdnem minden nemzet. Magyar elnevezéseik, amint látni fogjuk, többnyire  szentektől és az egyházi szertartásokból erednek, kivéve néhányat, melyeknek emellett mezei foglalatosságok is kölcsönöztek igen találó neveket.
    Januarius hónap Janustól kapta nevét, akiről az ókori római mitológiában van említés. A görög istenvilágot t. i. Tarquinius Priscus király vette át a rómaiakhoz. Előtte századokon keresztül nem ismertek isteneket, mert az ó-itáliai népek tűz- és csillagimádók voltak. A történeti korban az ős rómaiak Summanust tisztelték, akiről azt hitték, hogy ő küldi az éjjeli villámokat, míg Jupiter a nappaliakat bocsátotta a föld halandóira. Titus Tatius, Sabin király, Saturnus tiszteltét honosította meg, továbbá behozta Ops, a Nap, hold és világosság tiszteltét, míg a Numa a tüzet ette tiszteletük tárgyává. Ezen említett istenkörbe tartozott Janus és Jana, akik int nap és hold elsőrangú istenségek gyanánt szerepeltek. Ezért Janust az istenek istenének is mondották, aminek megfelelőleg miden többi isten előtt először neki mutattak be áldozatot s ezért védője, patrónusa is volt minden kezdetnek
    Ezért nevezték róla később az év első hónapját is. Numa Janusnak templomot szentelt, amely háború idején nyitva állott, békében pedig zárva volt, jeléül annak, hogy a város védőistene a város védelmére távozott és zárva békében azért,n ehogy megszentségteleníttessék. E templom 700 év alatt csak háromszor volt zárva éspedig Numa alatt, az első pun háború után és Augusztus alatt.
    Melléknevei voltak: Janus Genius, Bifrons, Quirinus, Portne belli stb. A pénzeken levő legrégebbi képei is kétfejűek, melyeket Servius Tullius, aki a vert pénzt Rómában meghonosítsa, etrusk mintára Rómában veretett. Közönséges ábrázolása Janusnak az is, hogy jobb kezében 300, baljában pedig 65 kavicsot számlált; ez azonban későbbi korból való, mikor az év már 365 napból állott. Másképpen úgy ábrázolják, hogy jobbjában pálcát, baljában pedig kulcsot tart (Ovid Fasti I. 99.) Amaz az uralkodó jelvénye, az erőé, hatalomé, emez az ég ajtónállójának, az ég felhős, tenger urának jelvénye s ezért ezen nevei is vannak: Patulcius és Clusius. Kinyitá tehát azé g kapuját ő, hogy a napot kieressze és estve ismét becsukta, mikor a nap visszatért.
    Könnyen érthető most, hogy e kulcsos istenség nemcsak a háborúk őre, hanem Róma összes épületeinek és házainak is védője volt. Ezrét hívták az ajtót is januarnak, mely felett rendesen üdvkívánatok voltak olvashatók, éspedig ilyenek: Salve! Belül: Vale.
    A kezdet és vég istenéből lett a kereskedelem és hajózás istenévé s ezért a pénzen egy hajó előrésze is látható. Azonosították őt a görög Apollóval is, habár Ovidius azt mondja róla, hogy hozzá hasonló istenség Göröghonban nincs.
    A bölcsészek más meg más fogalommal azonosították. Így Varro azt mondja, hogy Janus a világ (Janus est mundus) és neki tulajdonította a világ kezdetét. Mások megint Chaos-nak mondották s így mindenek között először volt. Ezen Janustól kapta tehát nevét az év első hónapja.
    Mivel pedig Januarius elsejét isten kegyelméből megértük (sőt már régen túl is vagyunk rajta!) Legyetek áhítatosak! E napon csak jót és szépet szabad mondani. Isten házában kigyúlnak ma az öröm lángjai, hálát ad az ünnepi díszbe öltözött buzgó nép a múltakét s egyúttal könyörög a bizonytalan jövő szerencsés kimeneteléért. Légy üdvözölve új esztendő s árassz boldogságot a föld halandó lakóra.
    Körülbelül ilyenformán telt el a rómaiaknál az új év első napja s így telik el ma nálunk is. Egymásnak csak jót kívánunk, csekély ajándékokat adunk s azon vagyunk, hogy minél kevesebbet, vagy éppen semmit se költsünk e napon; mert amilyen a kezdet, olyan lesz a folytatás is.
    De hát miért kezdődik az év télen, a legnagyobb hidegben, mikor jobb volna, ha tavasszal kezdődnék? Hiszen minden akkor virágzik, akkor van a természet újraébredése, akkor énekelnek a madarak, a nap enyhén süt.
    A római költőtől azt a felvilágosítást kapjuk erre, hogy ekkor legrövidebb a nappal, ekkor kezdi meg a nap  új pályafutását s ezzel együtt hosszabbodnak a nappalok. Helyes volt tehát, hogy az év is ehhez igazodjék.
    Azonban nem követem tovább a költőt, mert csak annyiban akartam tárgyalásomba vonni, amennyiben vonatkozásai napjainkra is illenek. E hónapnak még néhány nevezetesebb napjáról és jelentőségéről akarok csak megemlékezni.
    Első mindjárt a 6-iki ünnep, vízkereszt vagy három királyok ünnepe. A vízkereszt ünnepét a görög egyházban Jézusnak a Jordánban való megkeresztelése emlékére tartják. Ekkor a pap híveivel kiment a közelben található folyóhoz, ott közös imádság után a vizet megszentelte, amiből aztán haza is vittek, mert csudatevő erőt tulajdonítottak neki. Testedzés végett néha még gyermekeket is mártottak ilyen szentelt vízbe.
    Oroszországban a vízszentelés ma is a legnagyobb és legfényesebb ünnepek közé tartozik, melyen az uralkodó család is részt vesz. Ezen ünnep görög neve Epiphania, amely eredeténél fogva a karácsonynál régibb s mivel ez csak a IV. sz. vége felé terjedt el  általánosabban, azelőtt jóformán a karácsony helyettese is volt.
    A háromkirályok néven a keresztény egyházak azokat a férfiakat tisztelik, akik egy csillagtól (a 3 király csillagáról) vezérelve keletről Judeába jöttek, hogy a zsidók újszülött királyának hódolatukat bemutassák. Ezek, amint Mát. ev. II. 1-12. verseiben le van írva, először Jeruzsálemben tudakozódtak felőle, de Herodes Bethlehembe utasította őket. Itt aztán a megtalált gyermeknek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. Neveiket nem jegyezte fel a szt. írás, azt sem, hogy hányan voltak, honnan jöttek; csak általánosságban mondják, hogy keletről jöttek és mágusoknak nevezték, akik abban az időben a tudósok voltak és a természet titkainak kutatásával, csillagászattal foglalkoztak. A régi hagyomány szerint: Gáspár, Menyhért, Boldizsár volt a nevük. E nap után kezdődik a mulatságok ideje, a farsang.
    E hónapban van Vince és Pál napja melyekről szintén régi hagyomány, hogy:

Ha fénylik a Vincze
Megtelik a pincze.

Továbbá pedig:

Pál, ha fordul köddel, ember meghal döggel;
Pál napja, ha tiszta, jelent nagy bőséget;
Ha esős és havas, kenyérben szükséget;
Ha szeles, hoz nekünk rabló ellenséget.

    Említendő még aranyszáju szent János (Chrysostomus) ünnepe is. E férfiú kiváló egyházatya, szónok és konstantinápolyi patriárka volt. Mint ilyen, hatásos szónoklataival megszilárdította a jó erkölcsöket, amiben maga is jó példával járt elől, kórházakat épített a nép számára.
    Erkölcsi fölénye és szigorúsága sok ellenséget szerzett neki, sokat kellett szenvednie Eudoxia császárnétól is, akit erkölcstelensége miatt többször megintett; de azért lángbuzgalma sohasem szűnt meg. Művei az egyházi szónoklat remeki úgy tartalom, mint nyelvezet tekintetében. Ezért kapta halála után az aranyszájú jelzőt.
    A babonás hit szerint a drága kövek jelentősége összefügg a 12 hónappal. Eszerint azon ajándékok között, melyekkel az illetőt születésnapján vagy a keresztszülők vagy mások megörvendeztetik, rendesen valami tárgy van azzal a kővel, melynek befolyása alatt az illető született. Januáriusban a nemes gránát uralkodik, ami az állandóságot jelenti.
    E hónapban a nap a vízöntő jegyébe lép. Végül álljon itt egy kezeim között levő és 1830-ik esztendőre szóló kalendáriumból,m ely „Hanckens Bálint folytatása szerint Erdélyre, Magyarországra és más tartományokra alkalmaztatott” (Kolo’sváronn) a januáriusra vonatkozó vers:

Az idők’ sorába ujra más esztendő!
Mit hoz kire kire a’ setét jövendő,
Nem tudjuk; éljünk hát a jelenvalóval,l
Ne sokat gondoljunk sirral koporsóval.

Gál Kálmán

Forrás: Tanulók Lapja 3. évf. 5. sz. 1896.