Midőn farkason félénk nyúl,
Tigrisen a gyáva őz,
Vad oroszlánom a szarvas,
Sason meg a galamb győz:
Akkor lelkem is letépi
Tiszta magyar bélyegét,
Akkor én is csókolom az
Idegen leány kezét.
De míg annak sora nincsen,
Vad magyarnak maradok,
S minden fattyú vérű magyart
Főbe, szívbe mardosok.
Forrás: Zajzoni: A magyarok kürtje. Kiadja Hügel Ede Bécs 1857.
2026. aug. 26.
Zajzoni Rab István (1832-1862): Vitéz Toldi Miklós elve
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése