Várnai Géza: A hű jegyes

- (Juan de Ribera románcza) -

Messze földről érkezett hős
Jöjj, pihenj egy keveset
Tüzd a földbe azt a lándzsát,
S kösd a fához ménedet;
Ujságot kérdeznél tőled,
Jegyesem ha ismered.

- Asszonyom, mondd, mily jelekről
Ismerem meg férjedet?

„Férjem ifju, kedves és szép 
Lovagias és nemes;
Koczkajáték-, sakkozásban
Párna nincsen, oly ügyes.
Kardja gombján grófi czimert
Hord bevésve, fényeset,
És visel arany szövésü,
Drága öltönyt, himeset.
Lándzsáján meg portugáli
Zászlót  hordoz, mint babért,
A melyet egy franczián nyert,
Hősi bajvivásaért.”

- E jelek után itélve,
Férjed, asszonyom, halott;
Valencziában egy olasznál
Életére törtenek,
S koczkajáték közt egy álnok
Milánói ölte meg.
Mennyi ifju hölgy siratta,
Mennyi pánczélos vitéz!
Ámde az olasz leánya
Jobban sirt a többinél.
Volt reá ok; azt beszélik,
Kedveséért sirt a lány…
… Oh szeress hát engemet, ha
Még szeretni tudsz talán!

„Ah, uram, ne kérd – kivánd azt,
Ne okozz  uj kint nekem;
Mert előbb látsz, mint apáczát,
Hogysem én azt megtegyem.”

- Asszonyom, ne légy apácza,
És kolostorba ne térj;
Mert kit oly hiven szerettél,
Im előtted áll a – férj.

Forrás: Családi Kör- Hetilap a müvelt magyar hölgyek számára. XIX. évf. 5. sz. 1878. febr. 3.