Pósa Lajos (1850-1914): Esik a hó…

 
Esik a hó, zug a vad orkán,
Majd betöri az ablakot.
S én idebent rózsás kedéllyel
Tavaszi dalt dudolgatok.
Szegény szívem, szokatlan érzés,
Meleg sugár villanja át…
Oh, szép az élet, szép az élet,
Tegnap vettem egy mázsa fát!

Le-leülök a kályha mellé,
S a multba úgy elmélyedek!
Eszembe jutnak mind az átélt
Hideg, havas, kemény telek.
De kibékit a pattogó tűz,
S kaczagom a vihar dalát…
Oh, szép az élet, szép az élet,
Tegnap vettem egy mázsa fát!

Eszembe jut sok, sok nagyon sok
Szerencsétlen földönfutó,
Kik most, ki tudja, hol bolyongnak,
Veri a szél, veri a hó.
Kapuk alatt várjuk talán a
Könyörülő, fagyos halált…
Oh, szép az élet, szép az élet,
Tegnap vettem egy mázsa fát!

Előveszem kedvencz poétám,
Során el-eltöprenkedem.
Szegény! Ő is sokat didergett
Szobában és az őrhelyen
S forró szivének lánghevével
Melengeté mindig magát…
Én is szivemmel fütök, amint
Elégetem a mázsa fát!

Forrás: Családi Kör- Hetilap a müvelt magyar hölgyek számára. XIX. évf. 3. sz. 1878. jan. 20.